2017. november 8., szerda

Elektromos szivattyú vs. robbanómotoros szivattyú

Az elmúlt időszakban újabb kísérleteket hajtottam végre. 
Ezek a kísérletek arra irányultak, hogy a robbanómotoros szivattyút, 
mint büdös, hangos egységet kiválthassuk.
Anno, évekkel ezelőtt a fórumon már megpendítettem, hogy ilyet szeretnék, 
de akkor lehűtöttek, hogy eddig egyetlen ilyen padot láttak,
 és az is mosógép szivattyúmotorral tudott csak ellátni egy dunai mosópadot tisztességgel.

Sebaj, nekem kell egy ilyen pad!

Nem hagyott nyugodni a dolog, s bár ezer elé járt mindig az agyam/életem, 
csak beruháztam egy jóféle kínai szivattyúra,
melynek legfőbb ismérve az olcsósága (8000Ft szállítással),
 meg persze az, hogy rá van írva bazinagy betűkkel, 
hogy 2000 GPH, 
ami azt sejteti velünk, gyanútlan vásárlókkal, 
hogy ez a kis erőmű képes lesz akár 7,5 köbméternyi vizet is kiszivattyúzni a csónakunkból óránként, 
ha abba betörne a víz.
Ez azt jelentené konkrétan, 
hogy egy collos léken betóduló víz esetén is kiérnénk a partra gond nélkül, ha beindítjuk.

Gondoltam ez egy kellemes kiindulási pont lesz az elektromos szivattyúval megtáplált mosópadom felé.
Az első meglepetés akkor ért, mikor a 12V-os akkumulátorra rákapcsolva elkezdett dolgozni a motor.
Nagyon szép hangja volt, elég magas fordulatszámon pörgött és ki is kapta magát a kezemből, jól eláztatva a farmeromat.
:)
Jó lesz az!
Gondoltam.




Azonban a mérési "jegyzőkönyv" már picit legörbítette a számat, 
ugyanis 3 méter magasságon nagyjából 3500 litert tudhatott a kicsike, 
míg a végül standardnak választott mérési körülmények között, - ami 60 cm hosszú, 28-as belső átmérőjű PVC csövet jelentett 0,3 méter szintkülönbséggel és egy hozzá csatlakozó 16 literes vödörrel - 4500 L/h-t.

Hú, hát ez így tényleg elég karcsú, bár nem leheteten egy keskenyebb padot, jó parti körülmények között, megfelelő vízállás, vízközelség stb. működtetni.

Vakartam a fejemet, hogy ez bizony egy megoldandó probléma.
3D-s tervező, rajzolóként hamar levettem a méreteit az eredeti járókeréknek, illetve a szivattyúháznak és elkezdtem kialakítani saccra egy járókereket.
Mivel nem volt túlbonyolítva az eredeti járókerék sem, így gondoltam picit hozzányúlok az átmérőhöz, hiszen a házba belefér bőven, meg a lapátok magasságát, ezzel felületét is megnövelem első körben.

No, igen ám, de hogy készüljön el?

CNC eszterga lett volna a legkézenfekvőbb, de olyan árakat kaptam,
hogy rögtön falnak is mentem, hiszen a teljes motor nem került annyiba,
szóval akkor inkább veszek még egyet, és kettővel már jól elleszek.

De ez csak az első felindultságból kiötlöt "mgoldás" volt.
Agyaltam, hogy jó lenne 3D nyomtatással megoldani a problémát,
 úgyis olyan fejlett már a technológia, és egyre olcsóbb is.
Csak nem lesz ez drága!

Hmmm, de igen!
Sajnos a bérnyomtatás egy elég költséges mulatság, 
legalábbis ilyen magamfajta hobbista fejlesztőnek,
mert nincs hozzá "kedvem" típusú problémákkal küzdöttem.

Aztán jött az égi manna segítségül, mikor is egy beszélgetés során egyik ismerősöm elszólta magát,
hogy van neki ilyen gépe az iskolában, ahol tanít és mi lenne ha?
PERSZE, hogy IGEN!
Azonnal elküldtem a fájlt, és vártam, mint a kisgyerekek a mikuláscsomagot.

Jópár hét eltelt, mert ugye nem mertem sürgetni, mégiscsak szívességet tesz.
De végül csak megemlítettem neki egyik alkalommal, és hip-hop,
pár napon belül már kezemben is foghattam a kész munkadarabot.


Nagyon idegenként hatott, hogy egy ilyen réteges elrendezésű műanyagot láttam,
de mivel az alapanyaga ABS ipari műanyag volt, így próbáltam nem aggódni,
hogy a terhelésektől majd szétválnak a rétegek.

Nem váltak szét.

Alig vártam, hogy kipróbáljam, csak volt egy kis bibi.
Méretezéskor a fedőlemez belső geometriáját nem vettem figyelembe, ezért sajnos a kupolának megfelelő letöréseket kézi reszeléssel kellett kialakítanom,
ami egy rendkívül "zabszemet szorító" művelet volt a maga néhány órájával,
hiszen nehogy már eltörjem, ha már elkészült.

Nagy izomláz közepette másnap sikerült letesztelnem az új, kék színű járókereket.

Mérési körülmények ugyanazok, és az eredmény:
6750 L/h 14,8 A
Király!
De az nem lehet, hogy ennyit tudok csak kicsikarni, hiszen nagyobb átmérőjű, több a lapát is.
Vérszemet kaptam.
Jobb lesz ez még...
de mitől?!

Addig-addig vizsgáltam, hogy mit ronthattam el, mígnem észrevettem, hogy egy kupola palástot tettem a víznek fenntartott bejárattal szembe, azaz lefojtottam némileg a beáramlási keresztmetszetet.

Akkor álljunk is neki!
 És egy nagysebességű kézimaróval, mivel kézzel már nem akartam ennek nekiállni,
szépen megdolgoztam a lapátok közét, hogy a kupolát elsimítsam.
Nagyon csúnya lett a végeredmény.
De egy életem, egy halálom, ha már így szétbarmoltam, mert hát ugye ki tudja milyen vastag az a műanyag...
itt-ott beleszaladtam egy átlyukasztásba is.


No, mindegy, azért próbáljuk ki.
Semmi facni, csak úgy egyből az akkura, hogy legyen egy adatom a végére.

7200 L/h-val és szintén magas Amper értékkel szárnyalt a szivattyú!
Nagyon szép eredmény,
de a gyári érték még mindig nincs meg, hiszen az sacc 7500 liter kellene legyen.

Tovább agyaltam és megszületett egy relatív szimpla verzió, melynek lapátjai negatív dőlésűek és az átmérője 5mm-el nagyobb, viszont a lapátmagasság inkább az eredetihez hasonlóín alakul és visszatértem a 3 lapátos elrendezéshez is.


Ez a verzió már sokkal gyorsabban elkészült,
így a télapós várakozás már nem is volt annyira izgalmas, de volt azért mit izgulni, máson.
Ugyanis ki szerettem volna próbálni,
hogy acetonnal hogyan lehet az ABS nyomtatott alkatrészt felpolírozni,
ugyanis a rétegeket szépen egybeolvasztja ez az oldószer,
 amikor a felületen megoldja az anyagot.
Kicsit olyan, mintha egy üveges réteg kerülne az eredetileg réteges felületre.
Ez a réteg egybefüggő, és nagyon erős.

Kvázi egy anyagában azonos,
mégis kompozit anyagokhoz hasonló tulajdonságú szerkezetet kapunk,
hiszen a tárgy egészét nézve a külső burok így a legkeményebb, és ráadásul egybefüggő lesz,
a közvetlen utána jövő az réteges, valamint a kitöltéshez 10%-os, üreges megoldás társul,
amit úgy képzelhetünk el, mint a csontjaink szerkezete, csak sokkal szabályosabb formában.

Azért izgultam, mert rendeltem az internet segítségével egy liter acetont.
 Nem, nem ezért, hanem, hogy előbb jöjjön meg, mint maga a második próbadarab.
Így is lett hála az égnek, és szinte azonnal ki is tudtam próbálni.
Az eredmény lenyűgöző lett, s bár a YT-os tutorial videókon jól látszik, hogy a felület olyan, mint a "Salamon töke",
de élőben látni mégis csak más.
:)


Miután megvolt a vegyi polírozás, egy éjszakát hagytam állni biztos, ami biztos,
hogy kipárologhasson az aceton a műanyagból, és viszakeményedhessen.

Másnap beszereltem a kék járókerék helyére, és indulhatott a próba.
Nem vártam, hogy többet tudjon, mint a kék, hiszen a lapátok felülete köszönő viszonyban sem volt, azonban a lapátok dőlésszöge, és a kisebb áramfelvétel lehetősége izgalomban tartott.

Maximális szállítási mennyiség 6600 L/h!

Ez nem is olyan rossz!
A kék járókerék alapesetben igaz, hogy többet tudott szállítani (6750 L/h), de az áramfelvétele magasabb volt.
14,8 A
Ezzel szemben az új járókerék csak 13 A-t vett fel.

Ez azt jelenti, hogy tíz százalékot javult a szivattyú hatékonysága a kék járókerékhez képest.

Ez nagyon jó, és már bőven elegendő egy normál méretű mosópad ellátásához,
de nem hagy nyugodni, hogy elérhessem azt az eredeti 7500L/h-t, amit a motor a palástján visel.

Tehát elkészült a legújabb design-járokerék, amely már magában hordozza az átalakított kék,
és a teljesen új, fehér járókerék tulajdonságait,
valamint némi áramlástani optimalizációt is végrehajtottam az elemen.
Tehát döntött lapátok, nagy átmérő, magas lapátprofil,
és megfelelően irányított beömlési lehetőség középen.


Várakozással és izgalmakkal teli lesz az elkövetkezendő néhány hét,
hiszen egyelőre nem tudom mennyi idő alatt fog elkészülni a munkadarab.
Ami biztos, hogy itt az oldalon,
és a facebook-os csoportban is közzé lesz téve az eredmény.

Szurkoljatok!

Hamarosan újra jelentkezem!

BLAtti

2017. július 31., hétfő

A vízifesztivál után - Komáromi nyugalom

Sziasztok!

A péntek-szombati komoly kihívás teljesítése után,
némi nyugalomra vágyott a szervezetem és magányra.
(Azért titkon reménykedtem, hogy ide legalább lesz valaki, aki eljön)
Mindenesetre kis reggeli és természetesen egy jó kávé után elhagytam Ásványrárót,
és autóba ülve Komárom felé vettem az irányt.
A két évvel ezelőtti helyszín eléggé eldugott, és bizonyítottan nem meddő terep.
11-kor már a madárcsicsergést törtem meg, a több, mint méteres susnyás áttörésével.


Egy ilyen látványra minden természetkedvelő szíve megdobban,
hát még az aranyászé, aki ugye nem szívesen dolgozik tömegben.
:)
Lepakoltam a szerszámokat, padot, lapátot, meringülőt, ládát, vödröt, posztót, egyebeket.
Itt már nem volt gond a part dőlésszögével, gyönyörűen fel lehetett állítani a padot.
Próbálgattam, hogyan is lenne a legkényelmesebb az előző napon igen megeröltetett
jobb alkaromnak és végül úgy döntöttem, hogy a paddal szemben a kis vízben állva gyönyörűen és könnyedén lehet merni a vizet.
A lapátolás meg egy külön jóleső dolog volt, 
hogy kizökkentsen a monoton meringülésből egy kis időre.

A területen egyébként több rétegben is agyag volt, ami egy furcsa kis teraszt alakított ki.
A legfelső réteg tetején gyönyörű vöröslő, száraz homok volt, míg a vízhez közeledve egyre sötétebb tónusú és nagyobb szemű sóderré vált.
Mivel seprűm nem volt, így a térdem bánta a gyűjtögetést, mert bizony kézzel söprögetni nem egyszerű úgy, hogy közben figyelni kell a térdünket is, hogy ne karistoljuk össze,
 a valószínűleg horgászok által ott hagyott törött műanyagok, egyéb üvegek és mindenféle törmelékkel.
Persze, akár aranyászok is lehettek, de erre utaló nyom csak egy kisebb gödör volt. 
Talán mintázott valaki. 
De sosem értem, hogy minek ehhez egy-két ásónyomnyi mélységből mintát venni.
Mindig, mindenhol elmondjuk, hogy nem így kell, 
de mégis ezeket a mintázó lyukakat látom amerre járok.

Mivel nem volt túl sok időm, zenekari próbára kellett igyekeznem kora este, 
így egy negyed köbméternyinél bizonyosan nem nagyobb halmot mosogattam át Losznya padján.
A két nappal ezelőtti mintázás bőven 80 szem felett mutatott, 
így nem is aggódtam a kihozatal miatt.
Próbáltam átadni magam a természetnek és átlényegülni.

Néhány horgászcsónak és teherhajó zavarta csak meg a a meringülő ritmikus csobbanását,
a pad végén folyó vízfüggöny kellemes csorgását,
 valamint a meddő borításával járó kavics csörgést.

Néhány óra múlva, kellemesen elfáradva mostam le a posztókat, 
majd fogtam gyors tereprendezésbe.
Összepakoltam és
18:20-kor már Csepelen a próbateremben üldögéltem.

Hosszabb ideig most megint nem lesz időm a partra menni, de azért reménykedem, 
hogy a pad visszaadása előtt még egyszer bevethetem élesben!

Minden jót!
Penge

Összefoglaló képek, és egy rövid oldal-videó a padról: