2013. július 29., hétfő

Aranymosó etikett, avagy hogyan viselkedjünk terepmunka közben

Sziasztok!
Ezt a bejegyzést a múlt hét tapasztalatai íratták velem.
Terepszemle, mintavételezés és néhány órás aranymosás volt a cél a Duna, 
Budapest déli felére eső szakaszán. 
Csatlakoztam TrotorC-hez egy hajnali kiruccanás idejére, hogy végre személyesen is megismerkedjünk.

Itt találkoztam egy jelenséggel, amit a mai napig nehezen emésztek meg.
Mégpedig avval, hogy valaki, aki valószínűleg aranymosásra adta a fejét, 
egy hatalmas gödröt ásott a parton, majd a kiásott anyagot átmosta és úgy ahogy volt, otthagyta!!!
Nagyon kérlek titeket, ha már egy természet adta  kincs miatt mentek ki a partra, akkor legalább arra legyen gondotok, hogy a használatba vett szakaszt elrendezzétek!
Erre több okból is szükség van.
A hatalmas gödör balesetveszélyes, a halomban hagyott kavicsokat egy kisebb vízszintemelkedés nem teríti el magától, azt csak nagyobb árvíz esetén teszi meg és még úgy sem mindig.
Nem beszélve arról, hogy a gödör két dologról is árulkodik.
Az egyik, hogy aki ott mosott aranyat, az nem igazán volt tisztában, 
hogy hogyan is mossuk az aranyat itthoni folyóinkban, 
a másik, hogy nem a "természet gyermeke" és a "hasznán" kívül semmit nem vett figyelembe.
Ugyanis egy ilyen helyre nem igazán mehet vissza később aranyászni, hacsak nem arra számít, hogy a gödrödben több aranyszemcse lesz, mint eddig.
/A gödör mintázása után bátran mondhatom, hogy onnan túl sok aranyat nem vitt haza az illető!/

Az átmosott kavicsot a felszedett föveny helyére visszaterítve
az a néhány négyzetméternyi terület a következő áradáskor természetes aranycsapdaként fog funkcionálni, hiszen a kavicsok közti hézagból már sehova nem fog mozdulni az egyszer oda bejutott arany!

Indiánok építettek az erre alkalmas folyókon ilyen fajta aranycsapdákat, 
mégpedig úgy, 
hogy a lankásabb esésű vízben "lekövezték" a folyómedret élükre állított, nagyobb kavicsokkal, 
(hasonlóan a térkövezőkhöz, akik az utcákat rakják ki bazalt kockákkal.)
Később ezen területről összegyűjtötték a dúsított hordalékot és ezt mosták át az arany reményében.

Íme a kép, amin a gödör és az átmosott kavics díszeleg:

A fent leírt aranygyűjtő technika működik, magam is próbáltam a skóciai vizekben.
Valószínűleg itthon is működik, 
( máskülönben hogyan élnének meg a partból az aranymosók, ahol a partot folyamatosan mossák) 
így megéri jó munkát végezni és visszaterítve, rendezetten elhagyni a terepet, főleg, 
ha oda a későbbiekben még vissza szeretnénk térni.

A "bevizsgált", mintázott és jónak minősített partszakaszt módszeresen és csak a megfelelő mélységig szedjük fel és kupacoljuk a mosópadunknak kiszemelt helyhez közel.
Általában a magasabban fekvő fejrészhez közel, hogy hatékonyan és a lehető legkevesebb energiabefektetéssel dolgozhassunk.
A módszeres part felszedés úgy néz ki, hogy a víz vonalától felfelé, a mintázás eredményeinek figyelembe vételével, mondjuk 5 cm vastagságú réteget kezdünk el kupacolni, nagyjából 5m hosszan felfelé.
Ezután visszamegyünk a vízhez és folytatjuk a sormintát egészen 4 m szélességig.
Ebben az esetben egy gyors számolással ki is kalkulálhatjuk, 
hogy 5 m x 4 m x 0,05 m az kereken 1 m3 fövenyt jelent.
Ha jól mintáztunk, akkor ebben az anyagmennyiségben meglesz a munkánk gyümölcseként áhított mennyiségű és minőségű aranyszemcse.

Mosás közben, míg tisztul a pad van idő visszateríteni az átmosott kavicsokat:


Itt látható a még felszedett állapotban lévő másik oldal:

És végül a terep elhagyása előtt:

Amit még érdemes megejteni a környék bejárásakor, 
hogy a helyi horgászokkal kommunikálunk egy kicsit.
Nem feltétlenül a kapásról, hanem mondjuk az érintett partszakasz látogatottságáról,
 láttak-e már erre mosni másokat, 
illetve arról, hogy amennyiben motoros szivattyút használunk, annak zajával nem zavarjuk-e őket.
A lehetőségekhez mérten azért egy tőlük távolabb eső partot "műveljünk" meg.
Ez a hosszú távú, konfliktusmentes "együttélés" titka.

Aranyászok egymás között általában jól elvannak, azonban legyünk tekintettel a másik igényeire, beidegződéseire főleg, ha "külsősként", vagy újoncként csatlakozunk hozzájuk.
Általában egyedül, vagy párban végezzük a munkát és így az idők folyamán megszokottá válnak mozdulatok, fogások, melyek végrehajtási sorrendje is fontos lehet, akár a mosás szempontjából, akár az adott aranymosó rutinszerű munkájából adódóan.
Figyeljünk és inkább kérdezzünk, mielőtt jó szándékból, segítségnyújtásnak szánt dolgot cselekszünk.

A tanuló órákat meghálálhatjuk annyival, hogy a megkezdett kupacolást -ügyelve a rétegekre- folytatjuk, hogy addig a padot beállíthassa a "tanárunk", vagy a bemutatott mintavételezési fogásokat gyakorolva, végigmintázzuk az adott szakaszt a víztől a meredekebb partfalig 1-2 méterenként legalább.


A mintázási tapasztalatszerzésen kívül ez jó lehetőség megismerni a part minőségét, rétegződését, megfigyelni a régebbi lerakódások, dúsulások vastagságát, nem utolsó sorban evvel segítünk a vezetőnknek is, hiszen a későbbiekben magasabb vízállás esetén is tudni fogja melyek az aranyban dúsabb részek.
(Ez csak ismeretlen helyre igaz, mert aki már többször visszamegy egy adott szakaszra, azért előtte feltérképezte az arany dúsulásokat, ha jól végezte a dolgát)
Ezen kívül segíthetünk a kirostált anyag végső szétterítésében, a lelőhely rendezésében is.

Most hirtelen ennyi jutott eszembe, 
de amint lesz további dolog, majd kiegészítem ezt a fejezetet.