2014. május 13., kedd

Aranypor olvasztása

Ez a téma elég sok embert érdekel az aranymosástól függetlenül is, 
de természetesen én most az aranymosó lét szerves elemeként fogom kivesézni.
Több helyen olvasható külföldi oldalakon, hogy milyen módszerekkel olvasztanak nemesfémeket.
Itt most alapvető dolgokat fogok leírni, amelyek közül lehet választani,
bár lépéseit tekintve javarészt azonos módon épülnek fel.

Tudni kell, hogy az arany igen magas hőfokon ,
1064 C olvad, aminél olvasztáskor jóval magasabb hőfokot kell elérnünk!
Ez már nem játék, így körültekintően kell eljárni!
Érdemes laboreszközök között fellelhető kerámia izzítótégelyt, vagy grafit tégelyt beszerezni.
Ez utóbbi "kicsit" drágább.
Ezen kívül be kell szereznünk Bórax-ot vegyszerboltból.
Némi faszenet hőmérséklet növelés, illetve a szennyező anyagok redukciójának gyorsítása miatt opcionálisan,
valamint egy átlátszó-kék tűlángot előállítani képes PB táplálású forrasztó ceruzát,
kis PB palackos égőt, amelyen van légbeömlés-állítási lehetőség, 
bár ezek közül sem mindegyik képes ilyen lángot előállítani,
esetleg Acetilén hegesztő/lángvágó alkalmatosságot.
Ez utóbbival már csak szakképzett ember dolgozhat!


Rengeteg korabeli feljegyzés szól arról, hogy a sáraranyat úgy nyerték ki,
hogy a tálban összegyűjtött, posztóról lekerülő sűrítményt Higannyal összegyúrták víz alatt
(foncsorították), 
majd leöntve róla a meddőt, a higanyos cseppeket összegyűjtve,
azt bőrbe, vagy sűrű szövetbe tekerve kinyomkodták, 
aztán az fennakadt, ezüstösen csillogó, szilárd gombócot égetőkanálban kiégették.
Így kapták az aranycipót.

Na kérem szépen, ez még nem olvasztás!
A legjobb esetben is, csak a külső kéregben helyet foglaló lemezkék összekapaszkodása,
illetve ellágyulása okozza azt, hogy egy ilyen cipó egyben marad és azt a látszatot kelti,
hogy ez bíz' egy aranyrög.
Ez a cipó azonban belül üreges, szivacsos jellegű.
Könnyedén belátható ez, még ha soha nem is próbálkoztunk evvel a módszerrel, 
hiszen a kiégetésnek az a célja, hogy a hajszálnyi résekben bent rekedt,
még folyós Higany, 
ami körülöleli az aranyunkat, eltávozzon.
Elpárologjon.
Éppen ezért igen veszélyes művelet volt ez, és az ma is, hisz'a gőzei bejutva a szervezetbe maradandó károsodást okoznak!
Nem beszélve arról, hogy túl gyors hevítés esetén a hirtelen forrásba jövő, és gőzzé alakuló higanycseppek szétvethetik az egész felhevített cipót!!!
Így az aranyat is elveszítjük és szinte biztos, hogy az égési sérülést sem ússzuk meg. 
Jó esetben nem lélegezzük be a gőzt!

Nem is ajánlom ezt a tisztítási eljárást!


Inkább használjuk a jó öreg gravitációt! 
:)
Használjunk lamináris vízellátású Miller asztalkát, rozsdás vaslapot,
egyéb érdesített gumi, vagy műanyag felületet.
A videótárban találtok ide kapcsolódó videókat, de a leírásokat is közzétettem már.

Szerintem kétféle ember létezik.
Az egyik kicsit lustább, vagy esetleg nem érdekli az, hogy előállíthatna tisztább aranyat is kis odafigyeléssel, 
vagy nincs ideje amit rászánna a dologra, nos nekik van egy igen gyors módszer az olvasztásra.
(A videótárban is megtalálható angol nyelven az alábbiakban ismertetett módszer.)

A jócskán szennyezett, még szinte fekete anyagot némi vízzel,
 és ránézésre egyenlő mennyiségű Bóraxszal össze kell keverni egy műanyag zacskóban,
majd egy nagyobb tűzrakó tálban (pld.: tárcsa) faszenet gyújtunk és ennek parazsába tesszük a tégelyünket.
A zacskót tartalmával együtt a tálba helyezzük néhány izzó parázzsal együtt,
 és levegőfújtató, valamint gázláng segítségével hevítjük a lehető legfehérebb izzásig, 
amíg minden el nem párolog szinte a tálból és felolvad az arany.
Kvázi ennyiről szól a történet.
Az így nyerhető arany a kinyerés/mosás helyétől függően 850-900 ezrelékes lehet.

Ebben az esetben hatalmas tömegváltozás következik be,
hiszen a szerves és egyéb szennyező anyagok a magas hőmérsékleten elégnek, elpárolognak,
valamint a Bóraxnak és a faszénnek köszönhetően salakba mennek.
Azonban a nem megfelelő előtisztítás miatt, az egyéb jelenlévő nehézfémek,
illetve ezek sói, oxidjai is redukálódva a folyamat során,
ötvözőként/szennyezőként fognak megjelenni a kapott végtermékben.


A másik ember csoport mind tisztább végtermék előállítására törekszik.
Amennyiben fizikai úton, odafigyelve tisztítottuk meg az aranyunkat,
akkor dunai aranyszemcséket figyelembe véve a 940-980 ezrelékes tisztaság is könnyen elérhető mindenféle hókusz-pókusz nélkül is.
Ennél finomabb minőségű aranyat kvartálással, azaz salétromsavas kezeléssel (995 ezrelék),
illetve királyvizes beoldás után, pld. Nátrium-metabiszulfitos kicsapatással,
vagy elektrolízissel is nyerhetünk.
Ez utóbbiakkal "négykilences", azaz 999,9 ezrelékes tisztaságú aranyat nyerhetünk.

A beolvasztáshoz, mennyiségtől függően ezekhez a tisztított fémporokhoz is Bóraxot adagolunk,
de a szennyező anyagok kisebb mennyisége miatt jóval kevesebbet.
Emellett az olvasztás helyigénye is kisebb,
 így egy izzítótégely tökéletesen elég,  és tüzet sem kell külön rakni.
A tégelyt jól átmelegítjük és nagyjából a fele Bóraxunkat öntsük bele, mint az arany mennyisége.
Ez szépen megolvad.
Izzítsuk fel a tégelyt, majd a lángot elvéve öntsük bele az aranyporunkat.

A tetejére mehet a maradék Bórax.
Igazából, ha biztosak vagyunk az aranyunk tisztaságában, akkor jóval kevesebb Bórax is elegendő.
De mivel ez a végén vízben feloldódó, olcsó anyag, így nem baj, ha kicsit túlméretezzük a mennyiségét.

Színarany (négykilences) olvasztásához, elegendő néhány csipetnyi is.
Leginkább a tégelyből való kiemelést könnyíti meg, valamint azt a minimális szennyeződést is leköti, ami esetlegesen belekerült a lánggal a levegőből stb.
A felolvadt és összegömbölyödött aranyat, miután már csak sárgán izzik,
 kivehetjük egy fogóval és egy pohár hideg vízbe téve teljesen lehűthetjük.

Kis mennyiségű aranyport, akár egy nagyobb darab faszénen is összeolvaszthatunk, 
ha homokra/betonra egyéb biztonságos felületre helyezzük.
Vájjunk egy kis mélyedést a faszén felületére, amibe beleszórjuk az aranyat,
hogy a gömbölyödő olvadt arany ne gurulhasson szét.
Hintsük meg Bóraxszal és melegítsük óvatosan egy gázforrasztó pákával, tűlánggal, míg meg nem olvad a teljes mennyiség.
Igazából a Bórax el is hagyható, de a szemeket összefogja, az olvasztást, valamint a salakba vitelt is segíti, 
így érdemes minden esetben használni.

Amit fontos megjegyezni, hogy olvasztáskor minden esetben van veszteség!
Számolni kell vele!
Nagyon jól tisztított aranypor esetében is van.
Alapból van a szennyeződések miatt, melyek a magas hőfokon kiégnek,
vagy átalakulnak és salakba mennek.
Alsó hangon 0,5%, de kevésbé profi módon kivitelezett olvasztáskor, vagy szennyezett
(itt elsősorban most nem a benne hagyott, fizikailag elválasztható anyagokra gondolok, hanem az arany kristályosodása közben ötvözőként jelenlévőkre, mint szennyezőkre)
 anyag olvasztáskor a súlyveszteség ennél jóval magasabb is lehet.

Drávai arany esetén, ami Losznya példájából is látszik nagyjából 6% súlyvesztést könyvelhetett el!
Ne lepődjünk meg tehát,
hogy a kezdés előtt lemért száraz púder súlyához képest az összeolvasztott gombócunk
kevesebbet fog nyomni a mérlegen.
A bevizsgált "rög" végül több mérést követően 925-935 ezrelék tisztaságot mutatott.

Jó "aranyrög" készítést kívánok mindenkinek!

Amennyiben tetszett a cikk, 
kérlek segítsd a terjedését egy megosztással a G+-on, Facebook-on, 
vagy egyéb közösségi platformokon, fórumokon!
Csatlakozz közösségünkhöz a Facebook-on:

BLAtti

A képekért és videókért köszönet Losznyának és lelkes segítőinek!!!