2015. október 15., csütörtök

Dunai arany ajándékba - születésnapi aranymosás

Egészen jó ajándék nem igaz?
Főleg, ha az ember az életében nem csinálta még ezt a mesterséget
és a legnagyobb titokban szerveződik a háta mögött
a nagy napra minden.

Szeptember végén kaptam egy kedves levelet a facebook-os, 
aranymosó csoporton keresztül,
melyben erre a nem mindennapi ajándékra keresett megoldást
a születésnapos fiatalember párja Debrecenből.
A helyi viszonyok azon a környéken nem túl rózsásak arra,
hogy egy ilyen jellegű ajándék jól süljön el,
így néhány napos tanakodás, egyeztetés után,
végül TrotorC-vel közösen elvállaltuk 
ezt a nem mindennapi feladatot.


Én nagyon izgultam, hogy az idő alkalmas legyen, 
hiszen a vízállás a valaha mért legkisebbhez igen közeli volt a Dunán, 
tehát mondhatni ideálisabb már nem is lehetett volna.
A találkozót 10 órára beszéltük meg,
ám biztosak akartunk lenni a dolgunkban és mi, majd két órával az időpont előtt
felmértük, megvizsgáltuk a potenciális helyeket,
hogy ha már idejönnek annyi kilométerről,
akkor a felejthetetlen élmény mellett még véletlenül se kelljen üres kézzel távozniuk.
Sikerült egy igen csendes partszakaszt találni,
melyen korábban, jóval magasabb vízállásnál mosott valaki.


Honnan tudtuk ezt megállapítani?
Nos, ugye az aranymosó etikettben már leírtam anno,
hogy a mosásra kiszemelt helyszínt érdemes hasonló körülmények között hagyni, 
mint ahogyan azt az anyatermészettől "kölcsönöztük".
Ez beszélő viszonyban sem volt az ott leírtakkal!
Miért lenne erre szükség?
Azért, mert az ilyen partszakaszokon javarészt hordalékot rak le a víz 
és nagyon nehezen tünteti el a nyomait egy rosszul befejezett mosásnak, 
ha a kavicskupac nincsen elterítve. 
Nem mellesleg ezáltal a természetes csapdát is tönkretesszük.
Az már csak nekünk volt jelzés értékű, hogy más is aranyászkodik a területen, tehát oda kell figyelni, hogy melyik szakaszt mossuk át még egyszer, nehogy meddőbe fussunk.



No, persze nem csak ezekből az egyértelmű földfelszíni jelekből tudtuk, 
hogy egy-egy szakaszt már átmostak előttünk, 
hanem a lapátpróbázásból, mely az egyik legfontosabb eleme az aranymosásnak.
Magyarul mintákat vettünk a különböző vízállások által szabdalt parton
és elvégeztünk jó néhány lapátpróbát, mielőtt bárminek is nekikezdtünk volna.
Több száz méternyi szakaszt vizsgáltunk meg, mire döntöttünk.

Slendriánul lögybölve és csak az elsőre feltűnő szemeket számolva is 
erős 50-70 szemcsés helyre mentünk.
Ezt azért fontos kiemelni, mert ahol a nagyon jól látható szemekből ennyit számol meg az ember, 
ott dögivel vannak kisebb szemek is, de az idő szorított minket,
így a korábbi tapasztalatainkat is figyelembe véve, 
valamint a szakasz ismerős voltát is mérlegelve éreztük, hogy ez a hely bőven többet tud, 
mint amit előzőekben felírtam, mint szemcseszámot.


10 óra után néhány perccel megejtettük a bemutatkozást és a helyszín felé vettük az irányt.
Amint leparkoltunk a terepjárókkal egy rövidke programvázlatot ismertettünk, 
majd lepakoltuk a szükséges eszközöket a partra.
Egy teljesen autentikusnak mondható, saroglyás, meringülős, 
posztóval borítható rövid szerelésű, fa padot hozott TrotorC.
Ezt már a fórumon is bemutatta, elég rövid asztalka, de szépen végzi a dolgát.
4 féle tálat is hoztunk, hogy bemutatóban és próbálkozási lehetőségekben ne legyen hiány,
valamint a család legkisebbik tagja se unatkozzon egész nap a parton.
:)
Némi elmélet következett a dunai hordalék kirakódásáról, áramlástani törvényekről,
miért pont oda épít a folyó és miért dúsult fel az adott szakaszon, 
mennyi is az, amit át fogunk majd mosni,
és abból mennyi a várható arany mennyiség, valamint hogy is néz ki az aranyszemcse ezen a tájon.


A hexapannal húztam egy jó mély csíkot a víz felé, hogy jól láthassák az áradás, építés, szérelés színbeli különbségeit, mintegy az időben visszafelé haladva.
Nem akartuk nagyon megizzasztani a születésnapost, ezért egy kisebb területről,
alig néhány négyzetméterről lapátolta össze a padra valót.
0,3 köbméternél nem igen volt több.
Ezt az előző posztban leírtak alapján jó közelítéssel megállapíthattuk.


A padot TrotorC állította közvetlenül a vízpartra, 
hogy minél könnyebben lehessen meringetni rá a vizet.
Jó néhány instrukciót, praktikát elmesélve TrotorC átadta a "staféta botot" az ünnepeltnek.
Az összegyűjtött anyagban elég kevés volt a kavics, ilyenkor kicsit másképpen kell öblíteni a saroglyára halmozott két lapátnyi anyagot, 
hogy a posztónak mindig legyen szabad fogófelülete,
s ne úszhasson meg a zagy tetején az értékes aranyszemcse a nagy slunggal megöntözött padon.
Ahogy belejöttek, egy rögtönzött tűzön, mint jó házigazda TrotorC kávét főzött,
melyre már igencsak ki voltunk szomjazva. :)
A kávé után a pan-ek használatáról tartottam bemutatót.
Alapvető fogásokat és technikákat mutattam be.


Majd ezeket maguk is gyakorolhatták természetesen a rendelkezésre álló pan-ek bármelyikével.
Ott volt a wing névre keresztelt műanyag szérkém is, 
illetve Komárom óta oly sokak kedvence a lábtörlő is.
:)
Nagy sikert aratott, hiszen igen gyorsan, 
elég látványos arany mennyiséget eredményez.
Ezt tapasztalhatták, akik anno Komáromban voltak 
és persze a család tagok is nagyra nyílt szemekkel, 
ujjongva vették tudomásul, hogy tényleg van arany a parton, amin járnak.



Kellemes hangulatban telt a délelőtt és rengeteg anekdota, 
illetve idézet előkerült mind TrotorC, mind az én számból,
melyek, ha kivonatosan is, de egy igen tömény információs injekciót jelentett a lelkes kezdőknek.
Relatíve lassan haladt a "munka", látszott, hogy senki nem szeretné elrontani, amit csinált.
Nehogy elszalasszanak egy szemet is, 
de szerintem azóta is a fülükben visszhangzik néhány mondat:
"A parton a veszteséggel együtt kell élni, azt el kell fogadni. 
Nem foghatunk meg minden szemet!
Mindig van veszteség.
Arra koncentrálunk, azzal foglalkozunk, 
amit megfogunk és soha nem avval, 
amit elvesztettünk!"
:)

Ezután tűzön főtt, sült kolbászt ettünk, majd újabb kávét ittunk.
Le kellett öblíteni az energia dús eledelt.
:)
A család hölgy tagja inkább szendvicsezett, hiszen jó párat hoztak az útra.

Aztán amíg tovább görögtek a sóderszemek a padon, felfedező útra indultam.
Találtam egy ágas-bogas kidőlt fát és alatta valami gyönyörű fövenyt.


Nem sokkal odébb egy gépi kötött, pamut anyag volt fennakadva az egyik bogon a fa alatt, hát kiszabadítottam és átlögyböltem.
Kicsit olajos volt, méretét tekintve talán 40 x 25 cm-es lehetett.
Kíváncsi voltam, hogy találok-e aranyat.
Nem lepődtem meg, hogy igen, 
bár a méretéből és abból, ahogy össze volt gyűrve nem gondoltam, hogy egy jó, 
dupla lapátpróbányi szemet fogok a tál alján találni.
Sajnos elfelejtettem lefényképezni, mert el voltam foglalva az olaj semlegesítésével.
:(
Majd legközelebb!
Ez a csapdázás úgyis egyre inkább izgat és bármilyen eredménnyel is záruljon, 
bizonyosan ki fogom próbálni.
Jól jönne Röfög fórumtárs tapasztalata, melyet betűről-betűre magamba szívtam már, 
azonban a Dunára is alkalmazni kellene valahogy.

A kis kitérőm után térjünk vissza az aranyász családhoz.
Serényen dolgoztak.
Délután az idő még szebb lett, mint amire számítottunk és kisütött a nap!
Mindenki nagyon örült és már alig várták, hogy megpillantsák a posztóról begyűjtött szemeket.
TrotorC és jómagam picit besegítettünk a végén, hogy hamarabb végezzünk.


Egy születésnap mit ér ajándék nélkül?
A helyszínen nekiálltunk a tálakkal és gyorsan felpucoltuk a posztóról lemosott anyagot.
Természetesen a maradékot is üvegbe töltve elvihették haza, 
hiszen jócskán maradt benne aranyszem,
de azért, hogy üvegben is jól mutasson teljesen ki kellett tisztítanunk a nagyját.
Egy aprócska üvegre esett végül a választás, 
melybe minden tálból belepipettáztuk az aranyszemeket.
Mennyi lett?
Saccra egy jó 0,2 g-al töltöttük meg a fiolát.
Ez már szépen mutat a képen is.


Nem mellesleg a helyszíni pan-es feldolgozás minősége miatt a zagyban is maradt még bőven arany, 
tehát ez a part legalább 0,8-1 g/ m3 aranyat tud, ha jól vallatjuk.
:)
A bemutató és a mosás nagyjából 6 órát vett igénybe összesen.
Rentábilisnak még véletlenül sem mondható, 
ha kizárólag anyagi oldalról közelítjük a dolgot,
azonban az élmény, a jó levegő, a nyugalom, a természet közeliség, 
valamint az, hogy valószínűleg egy újabb "fertőzöttet" üdvözölhetünk a csapatunkban 
mindent megért!
Nekünk mindenképpen egy hatalmas élmény volt ismét!
Örülünk, hogy segíthettünk!

Ezúton köszönöm TrototrC segítőkész hozzáállását, 
hiszen nélküle ez a születésnapi mosás nem jöhetett volna létre!

Reméljük, hogy Debrecen környékéről is többen eljönnek majd a következő nagyobb találkozóra, amit tavaszra tervezünk.

Itt illik megjegyezni, hogy sajnos az idei nyárra tervezett találkozó,
 elfoglaltságunk miatt nem valósulhatott meg, 
de szeretnénk jövőre ismét összehozni a csapatot!

Még egy megjegyzést kell idebiggyesszek.
Sajnos sem időnk, sem energiánk nem engedi, hogy minden érdeklődőnek bemutatót tartsunk, akár heti, havi jelleggel, akár egyénileg, vagy akár csoportosan.
Ez egy kivételes alkalom volt, amit elvállaltunk, megszerveztünk,
hasonlóan a komáromi összejövetelhez teljesen ingyenesen.
Ez nem azt jelenti, hogy elzárkózunk a megkeresésektől, azonban figyelembe kell vennetek, 
hogy mi is emberből vagyunk és ez egy hobbi, bármennyire is komolyan vesszük.
Köszönjük!

A közzétett képeket a család, TrotorC és jómagam, BLAtti készítettük.


Jó aranyászást mindenkinek!
















2015. szeptember 24., csütörtök

Mennyi az annyi?

A cím sokat sejtető, a téma pedig szerteágazó lesz.
Annyi kérdés jött az elmúlt időszakban ebben a témakörben, 
hogy idejét láttam összefoglalni a dolgokat.

Mennyi aranyat várhatunk a parttól?
Mennyi az az egy köbméter sóder valójában?
Hány tonna anyagot kell megmozgatnunk 1 g sáraranyért?
Mennyi is az a 8-15 fok a pad dőlését tekintve?

Egy mondatban:
Mennyi is az annyi?
:)

Ugye, hogy érdekes kérdések ezek?

Kezdjük a padnál.
A pad dőlésszöge egy sarkalatos pontja az aranymosásnak, 
ugyanis, ha a dőlésszög túl alacsony, 
akkor nem fog megfelelően tisztulni a padunk, 
ha pedig túl magas, akkor nő a veszteségünk.
Mindkettőt el kell kerülni.

Elöljáróban annyit, hogy a part, amit kiszemeltünk, hasonló dőlésű valószínűleg, 
hiszen ugyanazt a szérelési, súly szerinti osztályozási folyamatot hajtja végre a természet is, 
csak lassabban, mint mi.

Tehát nagyon nagyot nem tévedünk, ha első blikkre a partot vesszük alapnak, 
és ezzel párhuzamosan állítjuk fel a padot,
 azonban lehet optimalizálni.

De hogyan is állapíthatjuk meg a padunk tényleges szögét egy ferde parton?
Egyáltalán a part lejtését hogyan állapíthatjuk meg?

Nagyon egyszerű a megoldás, 
de nem feltétlenül szükséges ez az aranymosóknak!
Azonban TI kérdeztétek, én leírom!

Matematikai tudásunkat kell feleleveníteni ehhez és néhány alapvető dolgot megjegyeznünk.
A háromszögek világában kell kutakodnunk a megfejtéshez.

A fenti példában egy 150 cm hosszú, átlagos mosópaddal számoltam, a lábakat nem vettem figyelembe, 
hiszen a pad tetejének és aljának magasságkülönbsége a kérdés lényegében, 
így ez most nem is fontos.

Az alfa szögre vagyunk kíváncsiak, ezt a szöggel szemközti befogó és az átfogó hányadosával írhatjuk fel.
Az egyenletet kicsit átrendezve kapjuk meg a megoldáshoz szükséges képletet.
Pofon egyszerű! 
Természetesen egy vízmérték, vagy egy okos telefon applikáció elengedhetetlen.
(Ez akár rögtön a pontos szöget is  kijelzi, de ha épp nincs kéznél, csak egy régi, mindent kibíró, számológépes telefon, akkor...)
Ma már minden telefonon van tudományos számológép funkció is, 
így nem okoz gondot a pontos szög meghatározása, de higgyétek el, hogy a tapasztalat többet számít!
:)
A pad tisztulását kell figyelni és ennek megfelelően állítani picit feljebb, illetve lejjebb a lábakon.

Aki kíváncsi a part dőlésére is, 
annak egy mérőszalagra, 
egy spárgára és ugyanerre a vízmértékre lesz szüksége.
A parton kimér 1 m hosszt, egyik végébe leszúr egy faágat, arra ráköti a spárgát, 
majd a spárgát kifeszíti vízszintesen, majd függőlegesen leengedi az 1m-t jelölő pontig.
Ez a függőleges hossz, azaz a magasság lesz a lényeg! 
Ezt lemérjük.

Mivel egy métert, azaz 100 cm-t vettünk alapul a lejtős parton, 
így könnyedén megkaphatjuk azt a számot, amire szükségünk van a dőlésszög meghatározásához.

Példaként ez a kimért magasság legyen 25 cm.

A táblázatos segédletben ezt a számot 14 fok 30 percnél találjuk hozzávetőlegesen.
Ilyen egyszerű az egész! :)
Azonban, ha a partot járjátok megrögzötten, akkor előbb, utóbb "beég" majd a megfelelő partszakasz a fejetekbe 
és sosem kell ezekhez az eszközökhöz folyamodnotok.
:)
Maradjunk még picit a matematikánál, mert egy halom sóderről is kellene tudnunk, 
hogy vajon van-e már 1 köbméter.
Régebben, talán az alapoknál, az aranymosó etikettnél volt róla szó,
hogy mit és hogyan érdemes csinálni.
Ha kiválasztunk egy 5x4 m-es területet és arról nagyjából 5 cm-es rétegnyit felhalmozunk, 
az lesz egy köbméter.
20 m2 x 0,05 m= 1 m3

Ha az arany eloszlása nem megfelelő, vagy a part viszonyok nem ideálisak, akkor csak találomra rakjuk halomba a sódert.
Ilyenkor jön a kérdés, vajon elegendő-e már?
Az 1 m3 azért is fontos szám, mert ebből következtethetünk a későbbiekben a part "gazdagságára".
Illetve a feldolgozással töltött időt megjegyezve a saját termelékenységünket is kiszámolhatjuk.
Így aztán megtudjuk, hogy megéri, vagy nem éri meg visszajönni.
Persze a tapasztaltak ezt egyetlen lapátpróbából megállapítják, 
de kezdőként még a számolgatás is nehezen megy, 
ezért hát jön a következő matekpélda, az egyenes kúp térfogata.
Azonban a példabeli kupac nem egy sóder kupac kúpja!
A sóder átlagos rézsűszöge, ami az emelkedését jelenti, melynél meredekebb nem is tud lenni:
45°
Ez azt jelenti, hogyha a magasságot tudjuk, akkor a sugarat is tudjuk, ugyanis
egy derékszögű, egyenlő szárú háromszögről beszélgetünk.
Eszerint az alapszabály szerint a felvázolt kupacunk, amelynek magassága 0,75 m,
térfogata mindössze V= 0,4418 m3!

Szóval ahhoz, hogy 1 m3-t felkupacoljunk
majdnem 1 m magas kupacot kell emelnünk.
A képletünk az egyenlő szárú háromszög miatt a következőképp módosul:
V=h3*1/3PI
h=0,985 m
V=1,0 m3

A csontszáraz sódernek a rézsűszöge valamivel kisebb 40° körüli!

Azt már tudjuk, hogy 1 m3 mekkora is a valóságban, ha felhalmozzuk,
de mennyi is az annyi?
Különböző sóderbányák és lerakatok adatait átnézve, nagyjából azt mondhatjuk, 
hogy ha teljesen száraz anyagot halmozunk, akkor 1,6-1,7 T anyagot hordtunk össze.
Ugyanez nedves verzióban 2-2,1 T!
És itt még csak az egyszerű, bányászott sóderről van szó.
A parton öndúsuláson átesett gazdag rétegek ennek dupláját, tripláját is elérhetik akár!
Ne felejtsük, hogy a dúsuló, jelző-ásványok sűrűsége átlagban valahol 4-6 g/cm3 környékén van.

Azt is érdemes tudni, hogy miért nem állnak neki nagyüzemi gépekkel kinyerni ezt a fövenyaranyat.
Jelenleg bányászati szempontból 1-2 PPM (part per million) 
dúsulástól éri meg kitermelni kőzetanyagból az aranyat világszinten.

Amennyiben az aranyász jó helyet választott 
és ténylegesen felpakolja azt az 1 m3-nyi sódert a padjára, 
azt helyesen, jó hatásfokkal mossa át, 
az esetben 0,8-1,5 g 23 karátos aranyhoz juthat hozzá a Dunánál.

Ebből is látszik, 
hogy  a legjobb esetben sem éri el a fövenyarany, 
a kitermeléshez szükséges dúsulási értéket.

Ez a dúsulási érték, a part rétegeit megvizsgálva igen-igen változatos lehet.


Ha szerencsések vagyunk, akkor a part ajándékaként, 
kiemelkedő aranymennyiséghez is hozzájuthatunk, 
mely több gramm arany is lehet, de ez korántsem az átlagos érték!
Senki ne ezekkel az adatokkal számoljon, mert nagyon nagyot fog csalódni!

A mennyi is az annyi témakörébe tartozik az is, 
hogy hány aranyszemcsétől érdemes nekilátni a mosásnak egy adott területen.
Nos, ez változó!
Kinek, mi éri meg?!
Nekünk, 
hobbi aranyászoknak, 
akár az 50 szemes lapátpróbával megmutatkozó partok is kellemes időtöltést jelentenek.
Ennél magasabb, 80-100 szemnél, már mindenki elgondolkodik.
A ma már "fehér hollói" ritkaság számba menő,
 200 feletti szemcseszámú helyeket pedig súlyos titokként őrzi mindenki, 
aki már rálelt egy-egy ilyenre valaha is!
:)

Rövid "elrettentő" példa:
Alapvetően a látható tartományról beszélünk, amely 50 mikron körülire tehető.
Az arany nagy része a láthatatlan tartományban is jelen van!
Azonban egy dunai példát nézve,
ha átlagban 100 000 szemcse ad ki egyetlen grammot,
 és jó lapátpróbánk van 100 szemcsével, 
akkor 1000 lapátonként lesz körülbelül 1 g-nyi aranyunk.

Ne felejtsük el, hogy a sóder mennyiség 3-4 szeresét kell számoljuk alsó hangon, de ez inkább közelít a 6-8-szoros térfogathoz víz formájában, 
amivel megöntözzük a sódert a saroglyában és lemossuk a padot!
Ez is, mint a "lapát" mennyisége is egyénenként változó.
Fizikum, lapát és meringülő méretektől függő értékek, ezért is használtam -tól-ig meghatározásokat.
Hamar-gyorsan kikalkulálható, hogy igen jó,
 kubikus fizikum kell egy sűrű, 16 órás műszakhoz, 
nem beszélve arról, ha valaki ezt napi szinten tudja és akarja csinálni.

Miért vannak kevesen, akik megélhetési szinten, 
nyugdíj kiegészítésként művelni tudják ezt a mesterséget?
Ezért, kérem szépen!

Mindemellett a mai partviszonyok, beszélőviszonyban sincsenek a múlt század elején tapasztaltakkal,
 ill. fellelhető antikvitás számba menő,
 N. László Endre könyveiben olvasható ősi, gazdag lelőhelyekkel.
Természetesen aki keres, talál!
:)
Arany ma is van a parton...
"csak" meg kell keresni!

Mindenkinek jó aranyászást kívánok!

Amennyiben tetszett a cikk, 
kérlek segítsd a terjedését egy megosztással a G+-on, Facebook-on, 
vagy egyéb közösségi platformokon, fórumokon!
Csatlakozz közösségünkhöz a Facebook-on:

BLAtti



















2015. június 25., csütörtök

Rostáló gép házilag/ Miller table tuning

Sziasztok!

Nagyon régen született bejegyzés az oldalon, de ennek több oka is van, 
az egyik egy új munkahely, a másik jóval inkább teljes embert igénylő dolog pedig 
Botond fiam megszületése.
Amíg én alkalmazkodom az új élethelyzetekhez, 
addig lelkes fejlesztőtársam Losznya 
megvalósít egy-egy kisebb projectet, amiket természetesen töviről-hegyire kitárgyaltunk előzőleg.

Jelen bejegyzést egy alapvető felszerelés köré építettem, 
ami az arany tisztítására szolgáló Miller table, vagy Miller asztal.

Ahhoz, hogy a Miller asztalkánk a lehető legjobb hatásfokkal dolgozzon, ahhoz a megfelelő dőlésszög, felületi érdesség, síklapúság és az egyenletes, állítható vízáram elengedhetetlen.
Ezekről és az építéséről volt már szó korábban a blogon. (Arany dúsítása)
Azonban a végletekig csökkenteni kívánt veszteség és a dúsítási folyamat gyorsítása, 
mint két változó kíván némi kompromisszumot.

Itt jegyezném meg, hogy jól beállított Miller asztal, ha lassan is, de tökéletesen megtisztítja az aranyunkat mindennemű szennyezőanyagtól, csak győzzük kivárni! :)

Az ember gyarló és mindig jobbat, gyorsabbat, hatékonyabbat akar magának.
Így vagyunk ezzel mi is.

A Miller asztal, amennyire egyszerűnek néz ki, annyi titkot rejteget.
Tudnunk kell, hogy a sűrítményünk, amit feldolgozunk az mind sűrűségét, mind szemcsenagyságát és alakjait tekintve is inhomogén.
A képet javíthatjuk, ha a kiszárított sűrítményt méret szerinti frakciókra bontjuk.
Természetesen ehhez már azért elég jelentős menyiségnek kell összegyűlnie, hogy legyen értelme a műveletnek, de eleink is évente a uborkaszezon időszakát szánták erre.
Nem tisztogattak feleslegesen.
Persze mindig akadnak kivételek...

Egy szó, mint száz,
ha gyorsítani akarjuk a folyamatot,
akkor bizony érdemes méret szerint osztályoznunk az anyagot,
különben az uborkaszezon sem lesz elegendő a tisztításhoz.
Mégis, miért jó ez?
Azonos mérettartományba eső arany és egyéb ásványi szemcsék között jobban kijön a 
fajsúlybeli különbség, 
így könnyebb egy beállított vízátfolyás és dőlésszög mellett tisztítani az adott frakciót.
A hazai körülményeket figyelembe véve 4-5 frakció elegendő lehet.
Ezek mikronban mérve nagyjából: 
0-100
100-200
200-300
300-500
500+

Ehhez persze be kell szerezni a megfelelő szita, illetve rosta szövetet. 
Rozsdamentes, vagy HDPE (High-density polyethylene) alapanyagból készült malomipari, 
élelmiszer ipari szövetek jöhetnek leginkább számításba.

Ahhoz, hogy megfelelően működjön a rostáló berendezés a szitaszöveteket egymásba/-ra illeszthető keretekre kell feszíteni, majd az egész szerkezetet valamiféle rázószerkezettel kell ellátni.
A rázószerkezet kialakítását tekintve lehet lebegő, illetve megvezetett.
A rázás minőségét tekintve lehet alternáló, vagy excentrikus.
Mindkettő verzió jól működik, szóval a megépítést igazából a rendelkezésre álló alapanyagok határozzák meg.
Az egyenes vonalú mozgást létrehozható egy dekopírfűrész, vagy ahogy Losznya videóján is látható, egy kimustrált sövénnyíró segítségével is,
 míg az excentrikus mozgást, rezgő csiszológéppel valósíthatjuk meg legegyszerűbben.

A jelzett gépeket már elég olcsón be lehet szerezni, illetve a háztartások többségében megtalálhatóak.
A felhasználhatóságuk feltétele az állítható sebesség.
Ez általában a drágább kivitelűek sajátja, de egy olcsó fényerő szabályozó dugalj segítségével könnyedén pótolhatjuk.
A rostához egy relatív alacsony fordulatszám elegendő, így jó, ha pontosan be tudjuk állítani, szabályozni a motor sebességét.

Az egész project a rögzítésen múlik, mind az asztal, mind a rosták irányába.
Fixnek és stabilnak kell lenniük, mert nem szeretnénk, hogy kárba vesszen a nehezen megszerzett arany ugyebár.
:)

Sok beszédnek sok az alja, szóval álljon inkább itt két rövid videó, hogy hogyan is képzeljünk el egy ilyen berendezést.
Losznya lebegő felfüggesztéses rostáját láthatjuk az alábbi videón:


Ezen pedig a tovább fejlesztett, bútorsínnel szerelt változatot:


Miután lerostáltuk a sűrítményt több lehetőség közül választhatunk, hogyan könnyítsük a vegyszermentes szétválasztást.
Az egyik, ha Millerezés előtt kimágnesezzük a lehető legtöbb meddőt a frakciókból, csökkentve a tisztítandó mennyiséget.
Ennél a mutatványnál vigyázni kell, hogy a hirtelen összetapadó mágnesezhető szemcsék ne ejtsenek csapdába az értékes aranyból.
Ezt többszöri és körültekintő mágnesezéssel, illetve szitaszöveten keresztül történő mágnesezéssel kerülhetjük el.



Amennyiben ezzel nem akarunk időt vesztegetni, akkor egy kis trükkel növelhetjük a Miller asztalkánk termelékenységét, emellett a hatékonyságát is.
Egy apró buzzer, vagy rezgő motort kell az asztalhoz erősíteni, amin egy excentrikusan elhelyezett súly forog körbe-körbe, létrehozva a számunkra szükséges rezgéseket.
Igen, ilyesmi apró motorok dolgoznak a mobiltelefonokban, de nekünk valamivel nagyobbakra van szükségünk.
Ezek olcsón beszerezhető alkatrészek, esetleg bontásból is hozzájuthatunk.
Amennyiben nem tudunk szerezni ilyet, akkor készíthetünk pillanatok alatt egy kisebb számítógép ventilátorból is valami hasonlót.
Néhány másodperc az egész!
Így valahogy:

A motor mérete és a kitört lapátok száma erősen befolyásolja a rezgés minőségét.
Ez a videón látható, elég masszív rezgést képes előállítani.

Ezt a motort rögzítsük a megépített Miller asztalunkhoz és már használhatjuk is!
A rezgésnek olyan mértékűnek kell lennie, hogyha a fényt ráirányítjuk az egyébként tükörsima vízfelületünkre, akkor apró fodrozódás legyen a tükörképben, de a sík vízfelületünk azaz az áramláskép ne törjön meg.

Nézzük, hogyan teljesít a kis motor a gyakorlatban:

Miért működik ez és miért nem vándorolnak el az aranyszemcsék is?
Jogos a kérdés, de egyszerű a válasz.
A sűrű anyagunkat a rezgés fellazítja a szemcsék közé engedve a vizet.
Az elterülő, fellazított, gömbölyded szemcsék között 
gyorsabban találja meg az útját az érdes fogófelülethez a lapos, 
kapaszkodni képes aranyszemcse.
És, ha egyszer megült, akkor ott is marad.

A metódus nem új keletű, hiszen a pan-ek kezelése közben is a rázást használjuk a sűrítmény lazítására, hogy az aranyszemek mielőbb leüljenek.
A különbség, hogy ott nincs folyamatos vízáram ami lemosná a meddőt.

Remélem sokan hasznosnak tartjátok ezt a bejegyzést,
 és örömeteket lelitek majd az értékes sárga fém tisztításában is.

Amennyiben tetszett a cikk, 
kérlek segítsd a terjedését egy megosztással a G+-on, Facebook-on, 
vagy egyéb közösségi platformokon, fórumokon!
Csatlakozz közösségünkhöz a Facebook-on:

Minden jót!
Penge