2015. június 25., csütörtök

Rostáló gép házilag/ Miller table tuning

Sziasztok!

Nagyon régen született bejegyzés az oldalon, de ennek több oka is van, 
az egyik egy új munkahely, a másik jóval inkább teljes embert igénylő dolog pedig 
Botond fiam megszületése.
Amíg én alkalmazkodom az új élethelyzetekhez, 
addig lelkes fejlesztőtársam Losznya 
megvalósít egy-egy kisebb projectet, amiket természetesen töviről-hegyire kitárgyaltunk előzőleg.

Jelen bejegyzést egy alapvető felszerelés köré építettem, 
ami az arany tisztítására szolgáló Miller table, vagy Miller asztal.

Ahhoz, hogy a Miller asztalkánk a lehető legjobb hatásfokkal dolgozzon, ahhoz a megfelelő dőlésszög, felületi érdesség, síklapúság és az egyenletes, állítható vízáram elengedhetetlen.
Ezekről és az építéséről volt már szó korábban a blogon. (Arany dúsítása)
Azonban a végletekig csökkenteni kívánt veszteség és a dúsítási folyamat gyorsítása, 
mint két változó kíván némi kompromisszumot.

Itt jegyezném meg, hogy jól beállított Miller asztal, ha lassan is, de tökéletesen megtisztítja az aranyunkat mindennemű szennyezőanyagtól, csak győzzük kivárni! :)

Az ember gyarló és mindig jobbat, gyorsabbat, hatékonyabbat akar magának.
Így vagyunk ezzel mi is.

A Miller asztal, amennyire egyszerűnek néz ki, annyi titkot rejteget.
Tudnunk kell, hogy a sűrítményünk, amit feldolgozunk az mind sűrűségét, mind szemcsenagyságát és alakjait tekintve is inhomogén.
A képet javíthatjuk, ha a kiszárított sűrítményt méret szerinti frakciókra bontjuk.
Természetesen ehhez már azért elég jelentős menyiségnek kell összegyűlnie, hogy legyen értelme a műveletnek, de eleink is évente a uborkaszezon időszakát szánták erre.
Nem tisztogattak feleslegesen.
Persze mindig akadnak kivételek...

Egy szó, mint száz,
ha gyorsítani akarjuk a folyamatot,
akkor bizony érdemes méret szerint osztályoznunk az anyagot,
különben az uborkaszezon sem lesz elegendő a tisztításhoz.
Mégis, miért jó ez?
Azonos mérettartományba eső arany és egyéb ásványi szemcsék között jobban kijön a 
fajsúlybeli különbség, 
így könnyebb egy beállított vízátfolyás és dőlésszög mellett tisztítani az adott frakciót.
A hazai körülményeket figyelembe véve 4-5 frakció elegendő lehet.
Ezek mikronban mérve nagyjából: 
0-100
100-200
200-300
300-500
500+

Ehhez persze be kell szerezni a megfelelő szita, illetve rosta szövetet. 
Rozsdamentes, vagy HDPE (High-density polyethylene) alapanyagból készült malomipari, 
élelmiszer ipari szövetek jöhetnek leginkább számításba.

Ahhoz, hogy megfelelően működjön a rostáló berendezés a szitaszöveteket egymásba/-ra illeszthető keretekre kell feszíteni, majd az egész szerkezetet valamiféle rázószerkezettel kell ellátni.
A rázószerkezet kialakítását tekintve lehet lebegő, illetve megvezetett.
A rázás minőségét tekintve lehet alternáló, vagy excentrikus.
Mindkettő verzió jól működik, szóval a megépítést igazából a rendelkezésre álló alapanyagok határozzák meg.
Az egyenes vonalú mozgást létrehozható egy dekopírfűrész, vagy ahogy Losznya videóján is látható, egy kimustrált sövénnyíró segítségével is,
 míg az excentrikus mozgást, rezgő csiszológéppel valósíthatjuk meg legegyszerűbben.

A jelzett gépeket már elég olcsón be lehet szerezni, illetve a háztartások többségében megtalálhatóak.
A felhasználhatóságuk feltétele az állítható sebesség.
Ez általában a drágább kivitelűek sajátja, de egy olcsó fényerő szabályozó dugalj segítségével könnyedén pótolhatjuk.
A rostához egy relatív alacsony fordulatszám elegendő, így jó, ha pontosan be tudjuk állítani, szabályozni a motor sebességét.

Az egész project a rögzítésen múlik, mind az asztal, mind a rosták irányába.
Fixnek és stabilnak kell lenniük, mert nem szeretnénk, hogy kárba vesszen a nehezen megszerzett arany ugyebár.
:)

Sok beszédnek sok az alja, szóval álljon inkább itt két rövid videó, hogy hogyan is képzeljünk el egy ilyen berendezést.
Losznya lebegő felfüggesztéses rostáját láthatjuk az alábbi videón:


Ezen pedig a tovább fejlesztett, bútorsínnel szerelt változatot:


Miután lerostáltuk a sűrítményt több lehetőség közül választhatunk, hogyan könnyítsük a vegyszermentes szétválasztást.
Az egyik, ha Millerezés előtt kimágnesezzük a lehető legtöbb meddőt a frakciókból, csökkentve a tisztítandó mennyiséget.
Ennél a mutatványnál vigyázni kell, hogy a hirtelen összetapadó mágnesezhető szemcsék ne ejtsenek csapdába az értékes aranyból.
Ezt többszöri és körültekintő mágnesezéssel, illetve szitaszöveten keresztül történő mágnesezéssel kerülhetjük el.



Amennyiben ezzel nem akarunk időt vesztegetni, akkor egy kis trükkel növelhetjük a Miller asztalkánk termelékenységét, emellett a hatékonyságát is.
Egy apró buzzer, vagy rezgő motort kell az asztalhoz erősíteni, amin egy excentrikusan elhelyezett súly forog körbe-körbe, létrehozva a számunkra szükséges rezgéseket.
Igen, ilyesmi apró motorok dolgoznak a mobiltelefonokban, de nekünk valamivel nagyobbakra van szükségünk.
Ezek olcsón beszerezhető alkatrészek, esetleg bontásból is hozzájuthatunk.
Amennyiben nem tudunk szerezni ilyet, akkor készíthetünk pillanatok alatt egy kisebb számítógép ventilátorból is valami hasonlót.
Néhány másodperc az egész!
Így valahogy:

A motor mérete és a kitört lapátok száma erősen befolyásolja a rezgés minőségét.
Ez a videón látható, elég masszív rezgést képes előállítani.

Ezt a motort rögzítsük a megépített Miller asztalunkhoz és már használhatjuk is!
A rezgésnek olyan mértékűnek kell lennie, hogyha a fényt ráirányítjuk az egyébként tükörsima vízfelületünkre, akkor apró fodrozódás legyen a tükörképben, de a sík vízfelületünk azaz az áramláskép ne törjön meg.

Nézzük, hogyan teljesít a kis motor a gyakorlatban:

Miért működik ez és miért nem vándorolnak el az aranyszemcsék is?
Jogos a kérdés, de egyszerű a válasz.
A sűrű anyagunkat a rezgés fellazítja a szemcsék közé engedve a vizet.
Az elterülő, fellazított, gömbölyded szemcsék között 
gyorsabban találja meg az útját az érdes fogófelülethez a lapos, 
kapaszkodni képes aranyszemcse.
És, ha egyszer megült, akkor ott is marad.

A metódus nem új keletű, hiszen a pan-ek kezelése közben is a rázást használjuk a sűrítmény lazítására, hogy az aranyszemek mielőbb leüljenek.
A különbség, hogy ott nincs folyamatos vízáram ami lemosná a meddőt.

Remélem sokan hasznosnak tartjátok ezt a bejegyzést,
 és örömeteket lelitek majd az értékes sárga fém tisztításában is.

Amennyiben tetszett a cikk, 
kérlek segítsd a terjedését egy megosztással a G+-on, Facebook-on, 
vagy egyéb közösségi platformokon, fórumokon!
Csatlakozz közösségünkhöz a Facebook-on:

Minden jót!
Penge