2015. október 15., csütörtök

Dunai arany ajándékba - születésnapi aranymosás

Egészen jó ajándék nem igaz?
Főleg, ha az ember az életében nem csinálta még ezt a mesterséget
és a legnagyobb titokban szerveződik a háta mögött
a nagy napra minden.

Szeptember végén kaptam egy kedves levelet a facebook-os, 
aranymosó csoporton keresztül,
melyben erre a nem mindennapi ajándékra keresett megoldást
a születésnapos fiatalember párja Debrecenből.
A helyi viszonyok azon a környéken nem túl rózsásak arra,
hogy egy ilyen jellegű ajándék jól süljön el,
így néhány napos tanakodás, egyeztetés után,
végül TrotorC-vel közösen elvállaltuk 
ezt a nem mindennapi feladatot.


Én nagyon izgultam, hogy az idő alkalmas legyen, 
hiszen a vízállás a valaha mért legkisebbhez igen közeli volt a Dunán, 
tehát mondhatni ideálisabb már nem is lehetett volna.
A találkozót 10 órára beszéltük meg,
ám biztosak akartunk lenni a dolgunkban és mi, majd két órával az időpont előtt
felmértük, megvizsgáltuk a potenciális helyeket,
hogy ha már idejönnek annyi kilométerről,
akkor a felejthetetlen élmény mellett még véletlenül se kelljen üres kézzel távozniuk.
Sikerült egy igen csendes partszakaszt találni,
melyen korábban, jóval magasabb vízállásnál mosott valaki.


Honnan tudtuk ezt megállapítani?
Nos, ugye az aranymosó etikettben már leírtam anno,
hogy a mosásra kiszemelt helyszínt érdemes hasonló körülmények között hagyni, 
mint ahogyan azt az anyatermészettől "kölcsönöztük".
Ez beszélő viszonyban sem volt az ott leírtakkal!
Miért lenne erre szükség?
Azért, mert az ilyen partszakaszokon javarészt hordalékot rak le a víz 
és nagyon nehezen tünteti el a nyomait egy rosszul befejezett mosásnak, 
ha a kavicskupac nincsen elterítve. 
Nem mellesleg ezáltal a természetes csapdát is tönkretesszük.
Az már csak nekünk volt jelzés értékű, hogy más is aranyászkodik a területen, tehát oda kell figyelni, hogy melyik szakaszt mossuk át még egyszer, nehogy meddőbe fussunk.



No, persze nem csak ezekből az egyértelmű földfelszíni jelekből tudtuk, 
hogy egy-egy szakaszt már átmostak előttünk, 
hanem a lapátpróbázásból, mely az egyik legfontosabb eleme az aranymosásnak.
Magyarul mintákat vettünk a különböző vízállások által szabdalt parton
és elvégeztünk jó néhány lapátpróbát, mielőtt bárminek is nekikezdtünk volna.
Több száz méternyi szakaszt vizsgáltunk meg, mire döntöttünk.

Slendriánul lögybölve és csak az elsőre feltűnő szemeket számolva is 
erős 50-70 szemcsés helyre mentünk.
Ezt azért fontos kiemelni, mert ahol a nagyon jól látható szemekből ennyit számol meg az ember, 
ott dögivel vannak kisebb szemek is, de az idő szorított minket,
így a korábbi tapasztalatainkat is figyelembe véve, 
valamint a szakasz ismerős voltát is mérlegelve éreztük, hogy ez a hely bőven többet tud, 
mint amit előzőekben felírtam, mint szemcseszámot.


10 óra után néhány perccel megejtettük a bemutatkozást és a helyszín felé vettük az irányt.
Amint leparkoltunk a terepjárókkal egy rövidke programvázlatot ismertettünk, 
majd lepakoltuk a szükséges eszközöket a partra.
Egy teljesen autentikusnak mondható, saroglyás, meringülős, 
posztóval borítható rövid szerelésű, fa padot hozott TrotorC.
Ezt már a fórumon is bemutatta, elég rövid asztalka, de szépen végzi a dolgát.
4 féle tálat is hoztunk, hogy bemutatóban és próbálkozási lehetőségekben ne legyen hiány,
valamint a család legkisebbik tagja se unatkozzon egész nap a parton.
:)
Némi elmélet következett a dunai hordalék kirakódásáról, áramlástani törvényekről,
miért pont oda épít a folyó és miért dúsult fel az adott szakaszon, 
mennyi is az, amit át fogunk majd mosni,
és abból mennyi a várható arany mennyiség, valamint hogy is néz ki az aranyszemcse ezen a tájon.


A hexapannal húztam egy jó mély csíkot a víz felé, hogy jól láthassák az áradás, építés, szérelés színbeli különbségeit, mintegy az időben visszafelé haladva.
Nem akartuk nagyon megizzasztani a születésnapost, ezért egy kisebb területről,
alig néhány négyzetméterről lapátolta össze a padra valót.
0,3 köbméternél nem igen volt több.
Ezt az előző posztban leírtak alapján jó közelítéssel megállapíthattuk.


A padot TrotorC állította közvetlenül a vízpartra, 
hogy minél könnyebben lehessen meringetni rá a vizet.
Jó néhány instrukciót, praktikát elmesélve TrotorC átadta a "staféta botot" az ünnepeltnek.
Az összegyűjtött anyagban elég kevés volt a kavics, ilyenkor kicsit másképpen kell öblíteni a saroglyára halmozott két lapátnyi anyagot, 
hogy a posztónak mindig legyen szabad fogófelülete,
s ne úszhasson meg a zagy tetején az értékes aranyszemcse a nagy slunggal megöntözött padon.
Ahogy belejöttek, egy rögtönzött tűzön, mint jó házigazda TrotorC kávét főzött,
melyre már igencsak ki voltunk szomjazva. :)
A kávé után a pan-ek használatáról tartottam bemutatót.
Alapvető fogásokat és technikákat mutattam be.


Majd ezeket maguk is gyakorolhatták természetesen a rendelkezésre álló pan-ek bármelyikével.
Ott volt a wing névre keresztelt műanyag szérkém is, 
illetve Komárom óta oly sokak kedvence a lábtörlő is.
:)
Nagy sikert aratott, hiszen igen gyorsan, 
elég látványos arany mennyiséget eredményez.
Ezt tapasztalhatták, akik anno Komáromban voltak 
és persze a család tagok is nagyra nyílt szemekkel, 
ujjongva vették tudomásul, hogy tényleg van arany a parton, amin járnak.



Kellemes hangulatban telt a délelőtt és rengeteg anekdota, 
illetve idézet előkerült mind TrotorC, mind az én számból,
melyek, ha kivonatosan is, de egy igen tömény információs injekciót jelentett a lelkes kezdőknek.
Relatíve lassan haladt a "munka", látszott, hogy senki nem szeretné elrontani, amit csinált.
Nehogy elszalasszanak egy szemet is, 
de szerintem azóta is a fülükben visszhangzik néhány mondat:
"A parton a veszteséggel együtt kell élni, azt el kell fogadni. 
Nem foghatunk meg minden szemet!
Mindig van veszteség.
Arra koncentrálunk, azzal foglalkozunk, 
amit megfogunk és soha nem avval, 
amit elvesztettünk!"
:)

Ezután tűzön főtt, sült kolbászt ettünk, majd újabb kávét ittunk.
Le kellett öblíteni az energia dús eledelt.
:)
A család hölgy tagja inkább szendvicsezett, hiszen jó párat hoztak az útra.

Aztán amíg tovább görögtek a sóderszemek a padon, felfedező útra indultam.
Találtam egy ágas-bogas kidőlt fát és alatta valami gyönyörű fövenyt.


Nem sokkal odébb egy gépi kötött, pamut anyag volt fennakadva az egyik bogon a fa alatt, hát kiszabadítottam és átlögyböltem.
Kicsit olajos volt, méretét tekintve talán 40 x 25 cm-es lehetett.
Kíváncsi voltam, hogy találok-e aranyat.
Nem lepődtem meg, hogy igen, 
bár a méretéből és abból, ahogy össze volt gyűrve nem gondoltam, hogy egy jó, 
dupla lapátpróbányi szemet fogok a tál alján találni.
Sajnos elfelejtettem lefényképezni, mert el voltam foglalva az olaj semlegesítésével.
:(
Majd legközelebb!
Ez a csapdázás úgyis egyre inkább izgat és bármilyen eredménnyel is záruljon, 
bizonyosan ki fogom próbálni.
Jól jönne Röfög fórumtárs tapasztalata, melyet betűről-betűre magamba szívtam már, 
azonban a Dunára is alkalmazni kellene valahogy.

A kis kitérőm után térjünk vissza az aranyász családhoz.
Serényen dolgoztak.
Délután az idő még szebb lett, mint amire számítottunk és kisütött a nap!
Mindenki nagyon örült és már alig várták, hogy megpillantsák a posztóról begyűjtött szemeket.
TrotorC és jómagam picit besegítettünk a végén, hogy hamarabb végezzünk.


Egy születésnap mit ér ajándék nélkül?
A helyszínen nekiálltunk a tálakkal és gyorsan felpucoltuk a posztóról lemosott anyagot.
Természetesen a maradékot is üvegbe töltve elvihették haza, 
hiszen jócskán maradt benne aranyszem,
de azért, hogy üvegben is jól mutasson teljesen ki kellett tisztítanunk a nagyját.
Egy aprócska üvegre esett végül a választás, 
melybe minden tálból belepipettáztuk az aranyszemeket.
Mennyi lett?
Saccra egy jó 0,2 g-al töltöttük meg a fiolát.
Ez már szépen mutat a képen is.


Nem mellesleg a helyszíni pan-es feldolgozás minősége miatt a zagyban is maradt még bőven arany, 
tehát ez a part legalább 0,8-1 g/ m3 aranyat tud, ha jól vallatjuk.
:)
A bemutató és a mosás nagyjából 6 órát vett igénybe összesen.
Rentábilisnak még véletlenül sem mondható, 
ha kizárólag anyagi oldalról közelítjük a dolgot,
azonban az élmény, a jó levegő, a nyugalom, a természet közeliség, 
valamint az, hogy valószínűleg egy újabb "fertőzöttet" üdvözölhetünk a csapatunkban 
mindent megért!
Nekünk mindenképpen egy hatalmas élmény volt ismét!
Örülünk, hogy segíthettünk!

Ezúton köszönöm TrototrC segítőkész hozzáállását, 
hiszen nélküle ez a születésnapi mosás nem jöhetett volna létre!

Reméljük, hogy Debrecen környékéről is többen eljönnek majd a következő nagyobb találkozóra, amit tavaszra tervezünk.

Itt illik megjegyezni, hogy sajnos az idei nyárra tervezett találkozó,
 elfoglaltságunk miatt nem valósulhatott meg, 
de szeretnénk jövőre ismét összehozni a csapatot!

Még egy megjegyzést kell idebiggyesszek.
Sajnos sem időnk, sem energiánk nem engedi, hogy minden érdeklődőnek bemutatót tartsunk, akár heti, havi jelleggel, akár egyénileg, vagy akár csoportosan.
Ez egy kivételes alkalom volt, amit elvállaltunk, megszerveztünk,
hasonlóan a komáromi összejövetelhez teljesen ingyenesen.
Ez nem azt jelenti, hogy elzárkózunk a megkeresésektől, azonban figyelembe kell vennetek, 
hogy mi is emberből vagyunk és ez egy hobbi, bármennyire is komolyan vesszük.
Köszönjük!

A közzétett képeket a család, TrotorC és jómagam, BLAtti készítettük.


Jó aranyászást mindenkinek!